Igen, töredelmesen bevallom, hogy szoktam lefeküdni éjjel 2 vagy 3 körül és pontosan tudom, hogy ez milyen szinten haszontalannak mondott (bár mostanában szárnyra kaptak olyan pletykák, hogy akik későn fekszenek, intelligensebbek,... ha így lenne, már nem egy értelmetlen találmányom lenne a sufniban) és hogy csak a nappali óráim számát csonkítom meg rendesen vele. Viszont egyszerűen jó. Nagy a család, nappal zaj van, éjjel nyugalom. Az érvek itt el is fogynak.

Így eshet meg, hogy a zenbemer fia, mikor lefekszik éjjel 1-2-3 körül, a tévét bekapcsolva a sok választható program közül valami olyat keres, amit élvezne is. Itt jön a képbe a Comedy Central.

A Doktor House óta kevés sorozat fogott meg igazán (persze, vannak kivételek: The Big Bang Theory, Terápia, a Spartacus-ok, stb..), szóval azok kiesnek. Nem akarok instant elaludni, szóval a a dokumentarista vonal is repül. És mivel a Comedy Centrálnak látszólag elég jó az éjszakai kínálata, így számomra természetes, hogy ő nyer. 

Általában a következő variációk láthatóak: South Park (0:55), Family Guy (1:20), Family Guy (1:50), Cleveland Show (2:20), de lehet itt Brickleberry, Loui, Felhőtlen Philadelphia vagy esetleg Archer

A South Park véleményem szerint a televíziózás egyik legjobb felnőtt "mese"-sorozata. A Family Guy is a helyén van, bár meg kellett szokni. Régen nagy rajongója voltam, mára ez egy kicsit megcsappant, de tagadhatatlanul szórakoztató program. A Brickleberry nézhetetlen, ordenáré, de még mindig elviselhetőbb, mint a Felhőtlen Philadelphia. Azért említem egymást mellett e két gyöngyszemet, mert mindkettő alapja a tömény bunkóság. Mintha ez lenne a humor esszenciális része számukra, számomra viszont érthetetlenül. Egyik sem nézhető sokáig komolyabb lelki sérülések nélkül.

Archer, a sorozat, ami valahogy ezt mégis jól csinálja. Igen, Archer nyers és bunkó, viszonylag gyakran, de lényegesen szerethetőbb karakter, mint a fent említett sorozatok bármelyik szereplője. Meglepő szófordulatok, kreatívan idióta főszereplő, aki mégis tiszteletreméltó, zseniális kém. És ezenfelül jó kerettörténet is. GG

A Loui egy ambivalens sorozat, millió egy olyan pillanattal, amikor egyszerre kell sírnom és nevetnem. Paradox történetvezetés, esetlen főszereplő, de összességében kedvelhető szféra.

A Cleveland Show Family Guy másolat, kicsit puhítva, olyan sok szót nem érdemel, háttértöltelék, elmegy.

Viszont amiért ez a blogbejegyzés megszületett, az az a tény, hogy ez az egész program-struktúra, melyet a Comedy prezentál éjjelent, hiába néz ki jól, egyszerűen elvérzik azon, hogy ismétlések mennek. Nem nézem az este 10-től menő South Park részeket (persze tudom, hogy akkor van új rész keddenként), mégis bosszantó, hogy nap, mint nap ugyanazokkal a részekkel találkozom.

Ki lehetne ezt védeni azzal, ha elindítanák a sorozatot elölről így éjjelente és az futna automatikusan. Nem tudom elfogadni, hogy egy olyan sorozatnak, amelynek van vagy 20 évada, ne legyen olyan része, amit bele lehetne dobni, anélkül, hogy ismételnénk. De még, ha csak sima ismétlés lenne, nem pedig pontosan ugyanaz a rész! A többiekkel is ugyanaz a helyzet, ismétlés ismétlés hátán.

Szeretem a Comedy Central-t, de egy idő után azon kaptam már magam, hogy át-átkapcsolok egy Viasat History-ra, feladva az éjszakai tévézés egyébként kellemes voltát és azonnal elaludjak. Biztosan nem én vagyok az egyedüli éjszakai bagoly csirke-alakú hazánkban így a többiek nevében is kérem, hogy tegyenek valamit.